• KONCERTEK
  • ZENÉK
  • PODCAST
  • MISSZIÓ
  • BLOG
  • KAPCSOLAT

hamori-mate

Felkészül a karmester - Memória

Me-Mo-Ri-A! – Felkészül: a karmester! 3. rész

2022.12.02.
Hámori Máté, karmester, klasszikus zene, memória

Hogy miként is működik az agy és az emlékezés, az számomra egészen kicsi koromtól szinte mindig napirenden volt – von Haus aus –, mivel édesapámnak agykutatóként ez volt az egyik kedves témája. Persze általános receptet ő sem kínált a memorizálás problémájára, szemben azokkal a kóklerekkel, akik agykontrollos technikákkal ígérnek félelmetes sebességű magolási képességet.

Az igazság viszont ebben a dologban – legalábbis a hozzám hasonló, átlagos képességekkel rendelkező egyedek számára – roppant lelombozó. Az igazi, elmélyült tudás megszerzéséhez és memorizálásához sok (baromira sok) idő és energia kell. Amiről itt szó van, az a szaknyelvben hosszú távú memóriának nevezett valaminek a trenírozása, ami nagyon fáradságos, de végül kifizetődő hobbi.

Instabil tudás = stabil tudás

Az agyban – amennyire tudjuk, márpedig még mindig félelmetesen keveset tudunk erről a csodálatos szervről – nincsenek fiókok és fogasok, amikre stabilan ráaggathatnánk a megszerzett tudást. Az agy folyamatos mozgásban és változásban van (gondoljunk csak a villámként cikázó mini impulzusokra az idegsejtek között), és éppen ez a tulajdonsága teszi lehetővé az olykor elképesztő mértékű regenerációs képességét. Ezért minden megszerzett tudásunk bizonyos értelemben a levegőben lóg, másként fogalmazva mozgásban van, megint máshonnan nézve: akkor élő, ha mozgásban tartjuk. A tapasztalat és a tudomány is azt mondja, hogy minél több asszociáció kapcsolódik egy információhoz, az annál gyorsabban és biztosabban felidézhető. Ezért érdemes a memorizálást a lehető legszínesebb és legváltozatosabb ingerekkel és képekkel „felturbózni”.

Zene mint képzet és érzet

Vegyük például a korábban már használt Mozart-idézetet: Ehhez a dallamhoz számtalan képzet és érzet kapcsolódik. Például a g-moll hangnem színe az én fejemben fűzöld (a hangnemek „színéről” és formájáról egy későbbi bejegyzésben még visszatérek majd). Egy ennyire ismert műnél persze adott az ún. „dallamtapadás”, ami olykor a fejből kiverhetetlenségig fokozódik – de ez mindig csak egy rövid szakaszt érint. A dallamon túl számtalan részlete van a partitúrának, amik változtatnak a hangzásképen, ezeknek mind külön színe, jellege és funkciója van. Minél részletesebb a kottakép, annál könnyebb (paradoxnak tűnő módon) a memorizálás. Ennek oka éppen abban keresendő, hogy egy fordulathoz – akár hanghoz – több asszociációs segítség társul. Például jellegzetes érzet lehet egy halk szövetben hirtelen hangosan kiváló harmónia, vagy ha egy hanghoz, hangpárhoz minél több jelzés: dinamika, karakter, artikuláció kapcsolódik.

A memorizálás egyik fontos eszköze az összehasonlítás. Nagy szerencsénkre a nyugati zenét az elmúlt pár száz évben mindenestül áthatotta a formaközpontú gondolkodás, emiatt a repertoár nagy részében olyan szigorúan szerkesztett formájú darabokkal találkozunk, amik telis-tele vannak ismétlődésekkel, visszatérésekkel és elhatárolható témákkal.

Comparative studies

A szonátaformájú zenék esetében (jellemzően a szimfóniák első és utolsó tételéről beszélünk) nagyon hasznos módszer az expozíció és a kidolgozási rész összehasonlítása. A szerzők általában élnek azzal a módszerrel, hogy amikor visszahozzák a kezdeti témákat, vagy hangszereléssel, vagy pedig a téma lerövidítésével – esetleg megtoldásával – variálják az ismerős dallamokat. Az ilyesmi remek területe az analitikus memorizálásnak, hiszen a hasonló, de apróságokban mégis eltérő formarészeket egymáshoz viszonyítva könnyebb megtanulni. Itt is érvényesül a fent már kifejtett minél több asszociáció elve.

És még számtalan érzet segít minket: a kontrasztáló témák (férfi-női érzetek), esetleg a mű mögött húzódó kimondott vagy rejtett drámai tartalom (ld. Liszt vagy Berlioz műveit), a kottakép jellege, sőt, a kotta tördelése is befolyásoló tényező tud lenni. És az ember csak sétálgat órákat különböző kihalt budapesti utcákon, kezében a partitúra, fejében egy lassan formálódó hangkép. És elkezdi elölről, és újra és újra és újra, és… That’s the way it goes.

______________

Szerző: Hámori Máté

Moazart - Felkészül a karmester

Felkészül: a karmester! (2. rész)

2022.11.09.
Hámori Máté, karmester, klasszikus zene, Mozart

Az előző rész végére fogtuk a soron következő friss, ropogós partitúránkat, és ismerkedés jelleggel, jó alaposan átzongoráztuk. A hangszernek két okból van jelentősége a karmester számára: egyrészt az első olvasásra nehezen hallható állásokat segít kitisztázni, másrészt a zene közege mégiscsak a fizikális rezgés – és sokszor, ami nem „látszik” egyből a papíron, azt a megszólaltatás rögvest kidomborítja, például egy téma karakterét, vagy egy ellenszólam jelentőségét. Hasonló ez, mint a verseknél: időnként hangosan is el kell mondanunk egy-egy sort, hogy megértsük, vagy helyesebben megérezzük, miről is szól.

F.A.Q.

A zongorát lecsukva egy olyan ér a felkészülés, ami sokak (na jó, a legtöbb ember) számára misztikus és nehezen átélhető élmény. Ekkor jön az a rész, hogy a karmester órákig meredten bámulja a partitúrát. Ezzel kapcsolatban a leggyakoribb kérdés: „tényleg hallod azt, ami le van írva?!”

Nos, a zenészek egyik legfőbb fegyvere a belső hallás. Erről – bár kerestem – nem találtam túl sok szakirodalmat. Magyar nyelven Vitányi Iván A zene lélektana című műve foglalkozik legrészletesebben a kérdéssel, de tökéletesen ez sem fogalmazza meg, mi is ez tulajdonképpen. Saját tapasztalatomból kiindulva leginkább egy olyan szimulátorhoz hasonlítanám, ami az agyban elraktározott milliónyi hangzásminta keverésével előállít egy minden újraolvasáskor változó, kezdetben vázlatos, aztán egyre részletgazdagabb hangképet, amit aztán a muzsikus később megpróbál reprodukálni a hangszerén vagy a zenekaron.

A tanulás folyamata a karmester számára voltaképp pont ennek a belső hangfolyamnak a barázdálásából és csiszolgatásából áll, és éppen a szimulátor működéséből adódóan sosem ér véget. Megkockáztatom, hogy nincs olyan pont, amikor az ember megtanulta a darabot, és kész. Mindig egy bizonyos finomságig jutunk el ebben a belső hangképben, ami minden esetben tovább finomítható – persze az egyén képességeinek határain belül.

Mondjuk például, hogy az ifjú karmester először nyitja ki Mozart „Nagy” g-moll szimfóniájának partitúráját:

Először általában a dallammal kezd ismerkedni, és belülről azt hallja meg – egyelőre bizonytalan tempóban, dinamika és hangszín nélkül.

Aztán felfedezi a basszusokat is, amiket gondolatban hozzápasszint a dallamhoz.

Ezek után villámcsapásként éri, hogy a brácsa milyen „ördögi” nehézségű játszanivalót kapott már az első ütemekben.

Összerakja mindezt a tudást, és most már hall egy három rétegű szövetet – tempó, szín, dinamika és arányok nélkül.

A jó öreg zeneiskolai mantrákat elfeledve általában csak ekkor döbben rá a mohó ifjonc, hogy a műnek tempójelzése és dinamikája is van.

Ekkor elkezdi keresgélni a helyes tempót, amiben az első hegedű dallamának mozgása, a brácsaszólam lejátszhatósága és Mozart tempójelzése egyaránt fontos tényező. A kezdő karmester itt még nem tudja, hogy az igazi, működőképes tempót csak akkor találhatja meg, ha az egész tételt magáévá tette a fenti módon és a különböző témák „tempóigényét” is figyelembe vette.

Ezek után kezdődik az igazi finomítósdi: az agy lassan elkezdi a dallamot és a kíséretet a rájuk jellemző hegedű és brácsa hangszínnel felékesíteni, a kíséret arányát kialakítani (30% basszus, 45% hegedű, 25% brácsa mondjuk), és elkezd lamentálni a frazírozáson: vajon a 3. vagy az 1. ütemben kezdődik a zenei mondat? (Ezen lehet sokszor a legtöbbet rágódni: erre a konkrét esetre például nincs egyértelmű válasz szerintem.)

Ez a fázis tart tulajdonképpen a legtovább, és minél remekebb a (remek)mű – annál tovább húzható. Ezért lehetséges ötszázadszorra is elvezényelni mondjuk a fenti szimfóniát, mert sosem ér véget a darab alakítása. Ssokszor egy másik tempó érdekesebbnek tűnik, egy ellenszólam jelentőséget nyer, egy karakter megváltozik: velünk együtt alakulnak a bennünk élő zeneművek is. Na, ezért lehet ezt a hivatást a temető kapujáig boldogan űzni, sosem lehet megunni.

(folyt. köv. …)

______________

Szerző: Hámori Máté

Felkészül A Karmester - Nikisch Artúr

Felkészül: a karmester! (1. rész)

2022.10.05.
Hámori Máté, karmester, klasszikus zene, Nikisch Artúr

Sokszor – rengetegszer – kapom meg azt a kérdést (a legnépszerűbb után persze, miszerint: most tényleg, minek a karmester egyáltalán? – de erről majd később), hogy hogyan is készül fel a karmester egy koncertre? Megpróbáltam hát összeszedni, hogy is megy ez – általában.


Karmester a Lenini úton

Az egyetlen „bölcsesség”, amelyet idézni tudok a véreskezű Vlagyimir Iljicstől – csak az elsős bizimen volt kalászos címer, hál’ istennek – egyben a karmester legfontosabb útipakkja is egész életére: Tanulni, tanulni, tanulni.


Nikisch – a tévedhetetlen tirannoszok őse

Persze nem tudom megírni, hogy hogyan tanul A Karmester, hiszen itt is számtalan szekta létezik. Most nem beszélnék azokról a megátalkodott zsenikről, akik fotografikus memóriájuknak vagy tévedhetetlen diktafon-agyuknak köszönhetően szinte soha nem tanulnak. Ezek közé tartozott például a legendás Arthur Nikisch, minden modern „nagy karmester” dédapja, az isteni Furtwängler példaképe.

Nikisch állítólag olyan fotómemóriával rendelkezett, hogy gyakran ki sem nyitotta próba előtt a partitúrát, majd a zenekarral egyszer átjátszotta a darabot, becsukta a kottát – és tudta. Az egész művet, fejből. Na, az ilyeneket egy megvető kézmozdulattal ejthetjük is, hiszen ők „nem értik ezt a kínt”, már amit a folytonos gubbasztás jelent a partitúra fölött. (Sovány vigasz a szerény képességű nemzsenik számára, hogy ennek a Nikisch-i gyakorlatnak is megvan a maga árnyoldala. A történet szerint egyszer Max Reger úgy tréfálta meg a blattolásra készülő mestert, hogy új művéből először a kettősfúgát szerette volna hallani. Nikisch őrült ide-oda lapozgatását pár percig mosolyogva nézte, majd rezignáltan megjegyezte, hogy a műben egyáltalán nincs kettős fúga.)

Nikischeken és Kocsisokon túl sorakoznak a lassabban vagy gyorsabban, de gyötrődve tanuló karmesterek ezrei – köztük én is. Mint annyi mindent, ezt is mindenki másképp csinálja, elmondom, én hogyan szoktam megismerkedni a darabbal.


Előképpel vagy anélkül

Amikor egy új zenemű a karmester látóterébe kerül, két eset lehetséges: vagy van már hangzó élménye az adott darabról, vagy teljesen szűz területet készül meghódítani. Bizonyos értelemben én ezt az utóbbi esetet jobban szeretem, mert ugyan nem támaszkodhatok mankóként a korábbi emlékeimre, viszont ilyenkor a felfedezés izgalma teljesen friss szemmel és füllel párosul, ami hosszú távon nagyon fontos szempont tud lenni. Az első találkozás ugyanis döntő fontosságú. Meggyőződésem, hogy itt is, akár a hangszeres gyakorlásnál, a tanulási/gyakorlási folyamat jelentős része nem más, mint az első átolvasás/eljátszás során rögzült hibák/félreolvasások kijavítgatása. Nem véletlenül írja Mozart egy levelében, hogy ő azt tartja felkészült muzsikusnak, aki az elé letett ismeretlen művet első olvasásra tempóban, hibátlanul és a megfelelő ízléssel eljátssza (erre ma azt mondanánk, hogy LOL, esetleg valami durvábbat), hiszen az agyunk félelmetes eszköz: már az első eljátszáskor tökéletesen rögzít minden apró részletet a mélyebb, tudatosan még nem előhívható memóriában. Persze nem ismerek olyan zenészt, aki Mozart elvárásainak meg tudna felelni, így marad nekünk földi halandóknak a sok-sok órás tanulás és gyakorlás. Pech.


Van kémia – nincs kémia

A magam részéről a darabokkal való ismerkedést legszívesebben egy jó alapos átzongorázással kezdem. Persze a Mozart-i „tempóban, hiba nélkül és ízléssel” helyett általában lajhár módon, ismételgetve, elemezgetve futok neki az első körnek. És rendszerint a melléktéma környékén már kiderül, hogy működik-e a darab és köztem a „kémia”, van-e szerelem első hallásra, vagy aprólékos, elhúzódó megszeretés vár ránk az együtt töltött órák során. Ha belobban a szenvedély fáklyája, az nagy öröm, mert – ahogy a valódi szerelemnél is – a nehéz, nemszeretem pillanatokon így szinte átsiklik az ember. Ami kicsit másképp van a „muszáj megszeretni” művek esetében.

Egy biztos: a karmesternek az egyik legfőbb feladata, hogy maximálisan felkészülve érkezzen meg az első próbára, hiszen általában ezen az első próbán, 10.00 és 10.10 között eldől, hogy milyen is lesz a koncert négy nappal később. Ehhez a felkészültséghez pedig még nagyon hosszú út vezet…

(folyt. köv. …)

______________

Szerző: Hámori Máté

Áhítat, szeptember - Hámori Máté blog

Áhitat, szeptember

2022.09.11.
Beethoven, Britten, Hámori Máté, karmester, klasszikus zene, Respighi, Zeneakadémia

A Munkácsy Mihály és a Szondi utca sarkán kezdődött. Mielőtt ráléptem volna a zebrára, még nem, mire átértem a Szondi utcán az Epreskert sarkához, már ott volt. A csokoládé már csöpögni kezdett, a pisztácia még tartotta magát, az úton senki, a nap lángolt, mint a fáklya – írta volna távoli rokonom, Dide. És akkor megállt az idő, és kezemben az olvadozó fagylalttal megtalált a tökéletes pillanat, a létezés szavak nélküli boldogsága.

Vannak dolgok, amiket az ember nem szükségből csinál, hanem valami rejtett, belső késztetésnek engedelmeskedve. Beülni egy üres moziba egyedül, leugrani egy fagyiért, leszállni egy megállóval előbb és sétálni, rámosolyogni az öreg hölgyre a földalattin. És ilyen dolog a zenehallgatás is. Értelme nincs, hasznot nem hajt, „előrébb” a világ dolgait nem viszi. De ezt a pillanatot, ami a zebrán mellém kúszott és karon fogva vezetett még néhány percen át, ezt meg tudja őrizni. Olyan csoda ez, mint amit Louis Daguerre láthatott hosszú percek feszült várakozása után, amikor az üveglapon kirajzolódott a forgalmas párizsi utca pontos képe – és ottmaradt örökre. A költészet, a zene: olyan pillanatok időtlen fényképei, melyekre egész életünkben várunk, sokszor hiába.

A fagylalt elfogyott, a levelek majd lehullnak, a napok rövidülnek, az utcák benépesülnek. És a pillanat mégis velem marad. Hála néked, Johannes! Hála néked Dide!

Szeptemberi megállóm a zenei szépség és áhítat útján:

2022.09.21: Respighi / Britten / Beethoven – Zeneakadémia >>>

______________

Szerző: Hámori Máté

Szól a pálca!

2022.08.12.
Hámori Máté, karmester, klasszikus zene, Szól a pálca

Egy népszerű, amolyan „végső érv” a karmesterekkel szemben, amit a zenekari zenészek előszeretettel dörgölnek az orrunk alá félig viccesen, félig komolyan: éspedig hogy nem szól a pálca.

Ez a „bonmot” úgy igaz, hogy nem igaz, és egyszerre átok és áldás a karmester számára. Az egyetlen zenész, aki nem ad ki semmilyen hangot (na jó, sokan persze azért elég intenzíven szuszognak, hörögnek, vagy egyenesen énekelnek dirigálás közben, de ez nem feltétlenül a művészi produkció része), mégis ő kapja a legtöbb ünneplést – vagy szidalmat – a koncert után.

Miért van ez? Mit is csinál a karmester a színpadon? És mit csinál a próbán? Miért sétálgat az utcán kezében a kottával? Mi történik, ha hibázik? Mi a hasonlóság a foci és a zenekari játék között? Tényleg olyan a karmester, mint a krumpli? Mennyit gyakorol egy tubás? (Tényleg, mennyit is?) Mit kezdjünk a kortárs zenével? Felrobbantani vagy felépíteni kell az operaházakat? Miért a zene a legtökéletesebb művészet?

Ezek a kérdések és még sok más, amikről ez a blog szólni fog. Nem biztos, hogy minden esetben egzakt válaszokat tudok adni, de ez nem is cél: szeretném, ha a mi, kicsit elvarázsolt világunk feltárulna azok számára is, akik „csupán” beülnek egy koncertre, és jól akarják érezni magukat, hiszen végül is értük van az egész – a koncertterem, a zenekar, a hangszer, a gyakorlás, a zeneszerző: a közönségért. Mi zenészek pedig – a karmester meg főképp – magamutogató fajták vagyunk, szeretnénk minél többet átadni abból a csodából, amivé az életünket a zene varázsolja.

Nos, ezért született meg ez a blog.

Persze lebeg még egy kérdés: érdemes-e egy zenésznek egyáltalán írással próbálkoznia? Igencsak kétesélyes vállalkozás, de a bizonytalanságot egy örök optimista tanítása el is oszlatja menten:

„Nincsen üszlet kockázás nélkül.”
(Fülig Jimmy)

______________

Szerző: Hámori Máté

Recent Post

Danubia Zenekar próba

Mi a próba?

Akiknek rejtély, ami egy szimfonikus zenekarban történik,...
Osztozkodjunk! - Hámor Máté blog cikk

Osztozkodjunk!

A hópehelyben, a születésben, az emlékezésben, vagy az ...

Csoda hétköznap

Nem, hiszen az égvilágon minden, ami történik, csak ism...
Kalos - Szépség a világban blog cikk

Kalos – Szépség a világban

A hópehelyben, a születésben, az emlékezésben, vagy az ...
2022 ® HÁMORI MÁTÉ
MINDEN JOG FENNTARTVA
Weboldalunkon sütiket használunk annak érdekében, hogy legrelevánsabb oldalélményt nyújtsuk azáltal, hogy megjegyezzük az Ön preferenciáit, látogatásait. Az „Összes elfogadása” gombra kattintva hozzájárul az ÖSSZES süti használatához. Mindazonáltal felkeresheti a "Süti beállítások" menüpontot, és részleges hozzájárulást is adhat.
Süti beállításokMindet elfogadom
Manage consent

Privacy Overview

This website uses cookies to improve your experience while you navigate through the website. Out of these, the cookies that are categorized as necessary are stored on your browser as they are essential for the working of basic functionalities of the website. We also use third-party cookies that help us analyze and understand how you use this website. These cookies will be stored in your browser only with your consent. You also have the option to opt-out of these cookies. But opting out of some of these cookies may affect your browsing experience.
Necessary
Always Enabled
Necessary cookies are absolutely essential for the website to function properly. These cookies ensure basic functionalities and security features of the website, anonymously.
CookieDurationDescription
cookielawinfo-checkbox-analytics11 monthsThis cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Analytics".
cookielawinfo-checkbox-functional11 monthsThe cookie is set by GDPR cookie consent to record the user consent for the cookies in the category "Functional".
cookielawinfo-checkbox-necessary11 monthsThis cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookies is used to store the user consent for the cookies in the category "Necessary".
cookielawinfo-checkbox-others11 monthsThis cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Other.
cookielawinfo-checkbox-performance11 monthsThis cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Performance".
viewed_cookie_policy11 monthsThe cookie is set by the GDPR Cookie Consent plugin and is used to store whether or not user has consented to the use of cookies. It does not store any personal data.
Functional
Functional cookies help to perform certain functionalities like sharing the content of the website on social media platforms, collect feedbacks, and other third-party features.
Performance
Performance cookies are used to understand and analyze the key performance indexes of the website which helps in delivering a better user experience for the visitors.
Analytics
Analytical cookies are used to understand how visitors interact with the website. These cookies help provide information on metrics the number of visitors, bounce rate, traffic source, etc.
Advertisement
Advertisement cookies are used to provide visitors with relevant ads and marketing campaigns. These cookies track visitors across websites and collect information to provide customized ads.
Others
Other uncategorized cookies are those that are being analyzed and have not been classified into a category as yet.
SAVE & ACCEPT